1.) Vázizomrendszer problémái
Porckorongsérv (ivdd =intervertebral disc disease)
Két fő típusa van:
Hansen I típus: a tacskókra és egyéb, ún. chondrodystrophiás fajtákra (abnormálisan rövid lábú kutyák, pl. basset hound, corgi, angol bulldog) jellemző. A porckorongok korai degenerációja.
Előfordulásuk 4-7 éves korban. Viszonylag gyors lefolyású, súlyosabb tüneteket okozó betegség.
A Hansen II-es típus a normális testalkatú kutyákban 5-12 éves korban, fokozatosabban alakul ki, általában enyhébb tüneteket okoz.
(Hansen III típus: súlyos trauma, eröltetett mozgás okozta hirtelen a porckorong „szétrobbanását”. Nem vált ki folyamatos nyomást a gerincvelőre, ezért a „dekompressziós” műtéti technikák itt nem szükségesek. Általában konzervatív kezeléssel, rehabilitációval gyógyulnak).
Tacskók talán leggyakoribb betegsége, akár 25% is érintett lehet.
A csigolyák közötti, nyomást kiegyenlítő és helyi rázkódást mintegy párnaként csökkentő porckorongok, vizet veszítenek, rugalmasságuk csökken és a gerinccsatornába nyomul. A gerincvelő vagy a gerincvelőből kilépő idegeket nyomva okoznak fájdalmat, nehéz mozgást, vagy különböző szintű bénulást, vizelet- és/vagy székletürítési problémát.
A porckorongok degenerációja és meszesedése idővel, bizonyos mértékben minden kutyánál kialkulhat. Tacskókban már egészen fiatalon, akár 12- 18 hónapos korban is előfordul.
Hajlamosító tényező a testalkat, túlsúly és a hajlamos fajtákban (pl. tacskó) a gerinc túlzott terhelése.
Diagnózisa kórelőzmény, fajta és a fizikális (neurológiai) vizsgálat alapján megállapítható, de a pontos diagnózishoz mri vagy ct vizsgálat szükséges.
Kezelése enyhébb esetben konzervatív, gyógyszeres és fizioterápiás kezelés. Súlyosabb esetekben (lehető legrövidebb időn belül elvégzett) műtéti kezelés segÍthet.
Csípő izület diszplázia
A csipőizület, örökletes hajlam plusz környezeti tényezők miatti rendellenes kifejlődése. Eredményeképp a combcsont feje nem illeszkedik megfelelően a csípőizületi vápában (medence alja). Ez előbb utóbb gyulladást és az izületi felszínek fokozatos roncsolódását váltja ki. Súlyosságáól függően gyógyszeres kezeléssel / műtéttel javítható. Fontos a tenyészkutyák szűrése és az érintett egyedek tenyésztésből való kivonása a betegség előfordulásának csökkentése érdekében.
Térdkalács ficam (patella luxáció)
Főként kistestű, rövid (és görbe) lábú kutyáknál fordul elő. Normális esetben a comb és lábszárak tengelye egyenes és megegyezik a térdkalács mozgásának tengelyével. A térdkalács a négyfejű combizom inán helyezkedik el és fel le csúszik a sípcsont elülső felületén található „árokban”. Az érintett kutyákban ez az árok általában sekélyebb és a térdkalács mozgástengelye a görbe láb lábtengelyével nem egyezik, feszülést és a térdkalács normális pozíciójából oldalra való kimozdulást okozza.
Ez enyhébb esetekben csak néha, súlyosabbakban állandóan, akár spontán kimozdul. Ez a láb normális hajlító-nyújtó mozgását akadályozza és a felszínek rendellenes surlódása kopást, gyulladást okozhat. Sok esetben elülső keresztező szalag lazaságot okozhat az idült térdkalács ficam. Enyhébb esetekben konzervatív kezelés, súlyosabbakban műtéti korrekció szükséges. A túlsúly a problémát fokozza!
Traumás eredetű térdkalácsficam is előfordulhat. Térdkalács ficamra nem hajlamos fajtákban jóval ritkább.
A combcsontfej elhalása (Legg-Calvé-Perthes Kór)
Szinte csak kistestű kutyákban előforduló, a combcsontfej nem fertőző eredetű elhalása.
Fiatal korban (egy év alatt) jelentkezik. A combcsontfej berepedezése, vagy „beroppanása” okozta hátsó láb sántaság. Röntgennel korai szakaszában még nem, pár hét múlva már egyértelműen diagnosztizálható.
Műtéti kezelést igényel, melynek során az érintett fájdalmas combcsontfejet eltávolítják. A combcsontot az így kialakuló „álizület” (körülötte lévő izmok és újjonnan kialakuló kötőszövetes kapcsolat) helyben tartja. Örökletes háttér nem bizonyított.
2.) Neurológiai (nem gerinc) betegségek
Lafora betegség
Veleszületett, örökletes neurológiai betegség. Tárolási zavar, melynek során bizonyos anyagcsere termékek (glikogén, Lafora testek) felhalmozódnak az idegrendszerben. Általában idős korban jelentkezik. Leginkább spontán izomrángásokat okoz, de tünet lehet még: rángógörcsöket, „nyammogás”, „légykapás”, agresszió, látászavar, demencia, pánik zavar, vizelet- vagy székletvisszatartás zavar.
A génmutáció kimutatható, de sajnos jelenleg ez a betegség nem gyógyítható, esetenként, tüneti kezeléssel enyhíthető.
Myasthenia gravis
Két formája létezik. Veleszületett és szerzett. Tacskókban az öröklött, veleszületett forma jellemző.
Tünetei általános gyengeség, mely mozgásra fokozódik. Oka az izom-ideg ingerület átvitelt biztosító receptorok csökkent száma. Fiatal korban, 8-16 hetes korban jelentkezik. Gyógyszeresen kezelhető.
Narcolepszia
Alvászavar, melynek során az agy képtelen szabályozni a normális ébrenléti- alvási ciklusokat. Ez azt jelenti, hogy az érintett egyed hirtelen összeeséik és alszik el más tevékenységek közben. Okozhatja az agy daganatos elváltozása, de tacskókban általában örökletes genetikai zavar (hyporcretin receptor zavar) alakul ki. Már fiatal korban tüneteket okoz.
Nem gyógyítható, de kezelhető betegség. Önmegában nem veszélyes, de veszélyes helyzeteket teremthet. Emiatt megfelelő odafigyelés, környezeti változtatás szükséges, hogy megkönnyítsük ezeknek a kutyáknak az életét. Esetleg gyógyszereskezeléssel enyhíthető.
3.) Bőrgyógyászati problémák
Achanthosis nicricans
Lágyék és hónalji tájékon jelentkező, szimmetrikus hiperpigmentáció, bőrmegvastagodas és szőrhullás. Lehet gyulladás után, másodlagos, vagy elsődleges, örökletes. Örökletes formája leggyakrabban tacskókban fordul elő.
A bőr rendellenes hiperpigmentációja
Elsődleges forma általában nem jár gyulladással,csak ha az érintett, érzékenyebb területeken másodlagosan alakul ki . Ezesetben kezelés szükséges. Már 1 éves korban megjelenik.
Érintett egyedek tenyésztésből való kizárása.
Színmutációs alopecia/szőrhiány (color dilution alopecia)
Örökletes szőrhullás. Általában „kék színű” vagy őzbarna kutyákban fordul elő. Leggyakoribb dobbermanokban, de más fajtákban (pl. tacskó) is előfordulhat.
Az érintett egyedek normális szőrrel születnek, és később, 6 hónaposan vagy idősebb korban alakul ki. Az érintett egyedek ajkai, orrtükre, és szemhéja világosabb (kékes vagy „hús színű”). Emellett száraz, korpás lehet a bőr, könnyebben alakulnak ki másodlagos fertőzések..
A szőrhullást gyógyítani nem kell és nem is lehet. A következményes száraz, korpás, beteg bőrt tünetileg szükséges kezelni általában helyileg, esetleg táplálékkiegészítőkkel illetve fertőzés esetén akár szisztémás antibiotikummal.
4.) Szívbetegség
Szívbillentyű zavar
A pitrvar-kamrai billentyűk vastagodás és rendellense mozgása, nem teljes illeszkedése a vér rendellenes visszafolyását, keveredését okozza. Tünetei: köhögés, gyengeség, összeesés. Nem gyógyítható, de szükség esetén kezelhető. Fontos a korai diagnózis és szükség esetén a korai kezelés. Idősebb kutyákban jellemző.
Fogászati prolémák
A viszonylag kis állcsont és állkapocsban „túlzsúfolt” fogak könnyebben fogkövesednek, gyullad be vagy akár fertőződik következményesen a fogíny. Emellett a fiatal kutyákban gyakran fordul elő úgynevezett „perzisztáló tejfog”. Ez azt jelenti, hogy a tejfog nem esik ki a megszokott módon 4-6 hónapos korban, hanem megmarad. Fokozva ezzel a fent leírt problémát. Ezeket a perzisztáló tejfogakat minél hamarabb ajánlott kihúzni.
5.) Egyéb egészségügyi problémák
Májbetegség: Porto-szisztémás sönt
Ennek a rendellenességnek az eredményeként a vér egy része a májat kikerülve kimarad a méregtelenítésből és káros anyagcseretermékek halmozódnak fel. Ezek tüneteket okoznak: étvágytalanság, fogyás, hányás, hasmenés, idegrendszeri tünetek. Egyes esetekben van lehetőség műtéti, másokban gyógyszeres kezelésre.
Cushing szindróma (Mellékvesekéreg túlműködése)
A mellékvesekéreg túlzott cortizol (és egyéb szteroid hormon) termelése okozza. Gyakori tünetei: sok ivás és nagy mennyiségű vizelet ürítés, megnövekedett étvágy, elhízás, nagy has, vékony, szőrtelen bőr, csökkent aktivítás, izomsorvadás. Középkorú/ idős kutyákban gyakoribb. Központi vagy perifériás forma.
Tacskókban inkább a központi forma a jellemző, melynek során az agyalapi mirigy, átlalában jóindulatú daganatos elváltozása következtében annak túlműködése a kiváltó ok.
Másik, perifériás formája a mellékvese daganatos elváltozása miatt alakul ki.
Szteroid gyulladáscsökkentő hosszútávú adagolása is kiválthatja.
Gyógyszeres vagy műtéti kezelés lehetséges, megjelenési formától függően.
Túlsúly
Az amerikai Banfield Pet Hospital állatkórház lánc statisztikája szerint a tacskók is szerepelnek a 10 az elhízásnak legjobban kitett kutyafajtában. Az elhízás növeli többek között a gerincsérv és az izületi betegségek (osteoarthritis) előfordulásának esélyét.
Vérzéses gyomor-bélgyulladás
Fiatal, kisebb testű kutyákban jellemző. Pontos kiváltó oka ismeretlen, bizonyos baktérium (Clostridium perfingens) szerepe lehetséges, de nem bizonyított.
Étvágytalanság, gyengeség, hányás, véres hasmenés hirtelen kialakulása. Megfelelő kezelés nélkül akár halálos is lehet. Intenzív infúziós ellátást igényel.
6.) Szemészeti problémák
Számos szembetegség fordul elő gyakrabban tacskókban, egy részük bizonyítottan örökletes. Néhány tacskókban gyakoribb szembetegség:
PRA (progresszív retina sorvadás)
A PRA örökletes, a látás teljes elvesztését okozó szembetegség. Nem okoz fájdalmat és nem igényel kezelést. Genetikailag meghatározott, lehetőség van DNS teszt elvégzésére, melyet a tenyészszervezetek általában megkövetelnek a szükséges mentesség igazolásához. Tacskóban előfordul a klasszikusan 4-6 éves kórban tüneteket okozó forma, de lehet ún. „korai”, mely ennél akár már jóval fiatalbb állatokban is látásromlást okoz.
Szürkehályog
A szemlencse homálya, mely látásromlást, akár vakságot is okozhat. Lehet örökletes, de egyéb betegség (pl. cukorbetegség) vagy szembetegség (pl. uveitis, belsőszem gyulladás, traumás szemsérülés) okozhatja. A szürkehályog szükség esetén csak műtéttel gyógyítható.
Tacskókban feltételezetten örökletes, fiatal korban jelentkezik, de általában lassan fejlődik és nem okoz problémát.
Distichiasis
Rendellenesen növő szempillák, melyek bizonyos esetekben szemfelszíni irritációt okozhatnak. Ilyenkor a rendellenes szempillák eltávolítása szükséges, mely néhány darab esetén lehet a szőrtüszők kimetszésével, elektroforézisével vagy nagyobb számú esetén az érintett szemhéjszél fagyasztásos kezelésével. A szemet irritáló szőrszálak okozta szemészeti problémákról itt tudsz még olvasni.
Perzisztens Pupilláris Membrán
Fejlődési „rendellenesség” (maradvány szövet). Normális esetben a szem fejlődése során az embrionális korban a pupilla területén lévő membrán születés utáni 6. hétre teljesen visszahúzódik. Vannak esetek, amikor ez nem következik be, és különböző mértékben és helyen membrán részek maradnak vissza.
Ez lehet csak a szivárványhártyán, vagy onnan a szemlencséhez, esetleg a szaruhártyához térve, azok homályosodását okozva. Néha a szemlencse elülső tokján csupán néhány pigmentfolt formájában. Látást bizonyos mértékben zavarhatja, de a legtöbbször nincs rá semmilyen hatása.
Entropium
Befele forduló szemhéj. Oka lehet anatómiai (fajtajelleg), de a szemhéj sérülése (hegesedése) vagy fájdalmas szembetegségeknél a szemhéj görcse is okozhatja. Ha a szőrös szemhéj a szemfelszínhez ér, azt irritálja, gyulladást, fekélyesedést okozhat. Ezekben az esetekben sebészeti korrekció szükséges. Tacskókban előfordulhat anatómia entropium, főlel az alsó szemhéj külső részénél. Feltételezetten örökletes.
Microphthalmus (Kisszeműség)
A normálisnál kisebb szemgolyó fejlődik ki. Vannak kutyafajták, ahol az enyhén kisebb, de egyébként egészséges szem fajtajelleg (pl. skót juhászkutya, bullterier). Előfordulhat jelentősebben megkisebbedett szemgolyó, mely okozhat felszíni problémát a megváltozott szemhéj-szem helyzet és az előeső harmadik szemhéj miatt. Ilyenkor szemfelszíni irritáció, váladékozás, gyulladás alakulhat ki.
Gyakran egyéb, a szem belső struktúráit érintő elváltozásokkal együtt fordul elő és okoz szem és/látásproblémát. Az ún. merle génhez kapcsolódva ( Merle Ocular Dysgenesis pl. kisebb szaruhártya vagy szemlencse, perzisztens pupilláris membrán, folytonossági hiányok (colobomák) a szivárványhártyán, a látóidegfőnél vagy máshol a szemfeneken, ínhártyán, retina diszplázia, retina leválás, szürkehályog). Ezek az érintett (merle) egyedek gyakran süketek és sterilek is lehetnek.
