Lássuk, mi mindent érdemes tudnunk a vírusról.
A FIV vírus, vagy ahogy a gazdik hívják, a "macska AIDS", a humán HIV vírus macskaféléket érintő rokona. Mivel szerzett immunhiányos állapotot takar, számos másodlagos fertőzésre és daganatok kialakulására is hajlamosíthat. A macskaféléken kívül más állatfajra illetve az emberre nem jelent veszélyt.
A fertőződés lehetséges módjai
A leukózissal ellentétben az érintkezés önmagában nem elegendő a fertőzéshez. A macskák marakodása, harapása útján vagy sebzések által nyállal és vérrel terjed, valamint párzás során is elkaphatja kedvencünk. Ezek alapján látható, hogy legnagyobb veszélyben a kijárós ivaros állatok vannak a fokozott harci kedvnek köszönhetően, közülük is a kandúrok. Fertőzött nőstény kölykei akár a méhben, akár tejen keresztül is elkaphatják a betegséget. Mivel nem minden pozitív állatnál tapasztalható panasz, akár évekig tartó tünetmentes periódus is előfordulhat, így az egészségesnek tűnő egyedek is okozhatnak meglepetéseket. A környezetből való fertőződés esélye elenyésző.
Mit tehetünk, hogy megelőzzük?
Nagyon fontos, ha új macska érkezik a családba, meg kell tudnunk a vírus státuszát, azaz hogy fertőződött-e korábban a betegséggel. Tenyészetekből vagy menhelyről befogadott állatok legtöbbször már meglévő vírusszűréssel rendelkeznek. Ha van már cicánk és úgy érkezik az új kedvenc, mindenképp el kell őket különíteni, amíg kézhez nem kapjuk a negatív szűrési eredményeket. Negatív eredményű teszttel és benti cicával (aki kijáróssal nem is találkozik) a cikket szinte tovább sem kell olvasnunk, hiszen nem túl nagy az esély rá, hogy érintettek leszünk.
Két kivétel fordulhat elő, amikor fals negatív eredményt kaphatunk. Egyik esetben olyan friss a vírusfertőzés, hogy még nem mutatható ki a betegség. Ennek gyanújakor 2 hónappal később meg kell ismételni a vérvételt. Másik esetben a cica még a méhben fertőződött, és jól elzárva őrzi a betegséget “sajátjaként kezeli”, ezért a vérében nem található meg ellenanyag.
Bonyolultabb a helyzet, ha kedvencünk kijárós vagy érintkezik kijárós állattal (esetleg ezen felül harcias vagy ivaros). Megelőzésre vakcina NEM áll rendelkezésünkre, így ha nem hajlunk a benti tartásra, mindössze annyit tehetünk, hogy ivartalanítjuk. Ezzel némileg csökkentjük a fertőződés esélyét, így nemi úton és a bagzáskori harcokkal csökkentjük vírussal való találkozás lehetőségeit.
Milyen tünetek utalhatnak a fertőzésre? Milyen a betegség lefolyása?
A fertőzést követően 4-8 héttel a vérben nagy mennyiségű vírus található meg (ez a viraemia). A kisállat ekkor a legfertőzőbb, valamint a vér útján ekkor terjed szét a betegség a szervezetben, főleg az immunrendszer különböző elemeiben (nyirokcsomók, lép, fehérvérsejtek stb). Az első tünetek is a heveny virémiás szakaszban jelentkeznek. Gyakori a láz, bágyadtság, étvágytalanság, általános rosszullét, nyirokcsomók duzzanata.
A vérben a vírus és az ellenanyag az állat élete végéig jelen vannak, így egész életében fertőző maradhat fajtársaira. A heveny szakaszt követően maga a vírus kisebb mennyiségben, de megtalálható a vérben (és többi testváladékban), ezt nevezzük perzisztens virémiának. Innentől a betegség krónikus szakasza kezdődik. Ezt követően hónapok, sőt akár évek is eltelhetnek látható tünet nélkül.
Az immunrendszer gyengülésével számos másodlagos fertőzés alakulhat ki, valamint daganatos betegségekre (pl.: leukémia, lymphoma) is megnő a hajlam. A vírus és az ellenanyagok tartós jelenléte miatt képződő immunkomplexek krónikus gyulladást okozhatnak, többek közt a vesékben, idegrendszerben és a szemekben. Az idült szakasz tünetei nagyon sokrétűek lehetnek. Gyakori a visszatérő lázas állapot és a nyirokcsomók duzzanata, az íny és a szájüreg gyulladása (gingivitis, stomatitis). A krónikus bélgyulladás miatt előfordulhat hasmenés, ezen felül jelentkezhetnek légúti tünetek, belső szemgyulladás (uveitis), vesegyulladás (glomerulonephritis), idegrendszeri tünetek (immundeficiency encephalitis), a csontvelő érintettsége miatt vérszegénység (anémia), egyéb társfertőzések (pl toxoplasmosis, FIP, leucosis, haemobartonellosis stb). Az étvágy fokozatos romlása miatt gyakori a testsúly csökkenése, a lesoványodás.
Hogyan kaphatjuk meg a diagnózist?
A vérből végzett szűrővizsgálatok által szerzünk tudomást a leggyakrabban a betegségről. A rutin vírusteszt során a vírus antigénjére a szervezet által termelt ellenanyagot mutatjuk ki (ELISA módszer), mely a fertőződés után 4-8 héttel jelenik meg, majd az állat élete végéig kimutatható. Pozitív eredmény esetében megerősítő vizsgálat javasolt. Két opció elérhető: az immunoblot szintén az ellenanyag kimutatására szolgál, a PCR pedig a provírus DNS (szervezet által termelt vírus örökítőanyaga) detektálására szolgál. 6 hónapos kor alatt végzett pozitív ELISA eredmény lehet fals, és jelentheti valójában a nőstény macskától vér útján kapott maternális ellenanyagot, ezért ilyen esetben vagy a teszt későbbi ismétlése, vagy egyéb módszerrel megerősítő vizsgálat javasolt.
Mit tehetünk, ha tünetek nélkül szűrővizsgálat során szembesülünk a diagnózissal?
Az egyik legfontosabb pont a benti tartás. Ezzel nem csak a többi cicát védjük a kedvencünk által terjesztett fertőzéstől, de kisállatunk legyengített immunrendszere kevésbé tudja felvenni a harcot a másodlagos fertőzésekkel, így számukra is veszélyt jelentene a barangolás.
Ha eddig cicatársakkal élt együtt, fontos az állatok elkülönítése, valamint a többieket is sürgős feladat leszűrni. Mivel oltás nem elérhető a betegség ellen, így a FIV+ kedvenceket vagy egyke cicaként, vagy másik FIV+ állattal együtt javasolt tartani. Ezeken kívül rettentően fontos a jó minőségű, teljes értékű táplálás. Ezt legegyszerűbben és legbiztosabban jó minőségű eleséggel tudjuk biztosítani. A szerzett immunhiányos betegséggel küzdő állatoknál szigorúan tilos a nyers etetés. Az immunrendszer támogatására már ekkor érdemes elkezdeni valamely immunerősítő táplálékkiegészítő folyamatos alkalmazását.
Szerencsés esetben akár hosszú évekig is eltarthat a tünetmentes periódus, ám ezalatt a korábban felsorolt intézkedések mellett a gyakori állatorvosi kontrollok is elengedhetetlenek. Legalább félévente fizikális és laborvizsgálat javasolt a problémák mihamarabbi felismerése (és kezelése) miatt. Otthon érdemes havonta megmérni az állat tömegét. A legapróbb tünetet is komolyan kell venni és felkeresni a kezelő állatorvost.
Teendők, ha panasz miatt derül ki a fertőzöttség
Sajnos rosszabb a prognózis abban az esetben, ha az állat rossz állapota miatt történő belgyógyászati kivizsgálás során szerzünk tudomást a betegségről. Az előző pontban felsoroltak mind-mind nagyon fontosak ebben az esetben is. Sajnos egyelőre nem elérhető a fertőzés gyógyítására hatékony kezelés. A humán HIV vírus ellen alkalmazott gyógyszerekkel folynak kutatások változó eredményekkel. A tünetek függvényében számos kezelési lehetőség felmerülhet: a panaszokat és a másodlagos fertőzéseket kezelve tudjuk javítani a kisállat általános állapotát, közérzetét. Szóba jöhetnek immunerősítők, antibiotikumok, akár műtét, daganatellenes terápia vagy szteroid kúra is.
Mindezek ellenére ki kell emelnünk, hogy a FIV diagnózis nem halálos ítélet. Kis szerencsével a tünetmentesen diagnosztizált kisállat várható élettartama nem tér el jelentősen az “egészséges” állatokhoz képest.
A cikkben felhasznált képeken mentett cicák szerepelnek. Köszönöm szépen, hogy felhasználhattam ezeket a szuper fotókat. És ne felejtsétek, örökbefogadni és állatot menteni menő!
