Az előző, Giardiával foglalkozó cikkünk után folytassuk a parazitás eredetű hasmenéseken belül a bélférgességgel. Ezek az élősködők a kutyáknál és a macskáknál is okozhatnak vékonybél eredetű panaszokat. Gyakran nem egy fajta féreg okozza a panaszokat, hanem együtt, akár egysejtű parazitákkal, baktériumokkal vagy vírusokkal társfertőzésben állnak a probléma hátterében.
Mik a leggyakoribb, bélférgességre utaló tünetek?
A panaszok súlyossága függhet az állat korától, egészségi állapotától, a fertőzés súlyosságától és a társfertőzések jelenlététől.
Gyakori tünetek és a lehetséges okok
Emésztőrendszeri problémák a leggyakoribb tünetek: A hasmenés lehet fekete, azaz emésztett vért tartalmazó, de friss vér is előfordulhat. A rendellenes bélsár mellett hányás és haspuffadás is jelentkezhet.
A testsúly csökkenése is lehet látványos. Az állat akár változatlan étvágy mellett is fogyhat, de előfordulhat, hogy a megszokottnál kevesebbet eszik, romlik az étvágya. Kölyök állatnál a növekedés, fejlődés lelassulása vagy elmaradása is feltűnő lehet.
A szőrzet állapotának megváltozására is felfigyelhet a gazdi. Fakó, fénytelen, csapzott szőrzet is előfordulhat.
Gyengeség, levertség is tapasztalható a hosszabban fennálló vagy súlyosabb betegségek során.
Előfordulhatnak féregdarabok a bélsárban, a végbélnyílás környékén, vagy hányásban is. Ezzel szemben nem zárható ki a férgesség az alapján, hogy nem látunk élősködőket a végtermékben. Sokszor csak a féreghajtó hatására ürülnek az élősködők látványos mennyiségben, valamint sokszor kisebbek, minthogy könnyen felfedezhetőek legyenek.
Végbéltájéki viszketés miatt az állatok gyakran szánkáznak vagy rágcsálják, nyalogatják az anus környékét.
Sajnos súlyos, akár életveszélyes állapot is kialakulhat. A jelentős hasi diszkomfort, apátia, anorexia hátterében invaginatio vagy bélelzáródás is állhat. Ez akut hasi katasztrófának számít, sajnos ilyenkor rosszabb a prognózis.
Szintén súlyosabb esetekben jelentkezhet vérszegénység is.
Milyen állatoknál kell a bélférgességre gondolni?
Frissen befogadott állatoknál kortól függetlenül: Az utcáról érkező kisállatok nagy eséllyel férgesen kerülnek az új otthonba. Előfordulhat, hogy menhelyről vagy máshonnan is fertőzötten kerülnek új családjukhoz.
Kölyköknél: Gyakran fertőződnek anyatejen keresztül vagy a méhen belül, az ő immunrendszerük még nehezebben birkózik meg a betegségekkel, könnyebben alakul is súlyosabb állapot.
Más állatokkal rendszeresen érintkező kedvenceknél: Kijárós macskák, vadász vagy pásztorkutyák, illetve erdőben gyakran kiránduló ebek is fokozott kockázat alá esnek, ilyenkor a féreghajtás kiemelten fontos.
…de igazából minden hasmenéses kisállatnál érdemes gondolni a bélférgességre és egyéb parazitás bántalomra.
Milyen paraziták jöhetnek szóba és miben különleges az adott féregfajta?
Fonálférgek
Orsóférgek (Toxocara fajok): A leggyakrabban előforduló élősködő, különösen gyakori kölyök állatoknál. A tipikus tünetek mellett idegrendszeri problémákat, máj- és tüdőkárosodást is okozhatnak a szervezetben vándorló lárvák. Emberben szemkárosodást vagy belső szervi gyulladást idézhet elő (larva migrans). Méretük változatos, általában 6-18 cm közötti, színük sárgásfehér, hengeres testük a két végén kihegyesedik.
Horgasfejű vagy kampósférgek (Ancylostoma caninum, Uncinaria stenocephala): Ritkábban előforduló vérszívó paraziták, melyek súlyos vérszegénységet okozhatnak. Kicsi (1-2 cm), vékony, szürkésfehér vagy szürkésvörös élősködők. Érdekességük, hogy nagyon ritkán embereknél bőr alatti vörös csomókat vagy csíkokat, viszketést okozhatnak. A fertőzés ilyenkor nem közvetlenül az állattól, hanem a környezetből történik.
Ostorférgek (Trichuris vulpis): Elsősorban kutyákban előforduló, a vastagbélben élő parazita. Ritkábban okoz tüneteket, mint a többi felsorolt élősködő, de súlyos fertőzöttség esetén vérszegénység is kialakulhat. Sárgásszürke színű, kisebb méretű (4,5-7,5 cm) férgek. Első kétharmaduk hajszálvékony, míg a további részük vaskosabb.
Strongyloides fajok: Esetükben is a vándorló lárvák okozhatnak nagyobb gondot, olykor a bőrben és a tüdőben. A bélben élő férgek csak erős invázió és sok kifejlett féreg esetén jelentenek nagyobb problémát a vékonybélben. A paraziták aprók, 2-3 mm hosszúak és vékonyak.
Galandférgek:
Uborkamagképű galandféreg (Dipylidium caninum): Bolhák a köztigazdái, ezért bolhás állatok esetében, külső élősködők elleni kezelést követően bélféreghajtó adása is szükséges. Mivel e paraziták is megtelepedhetnek emberekben, javasolt kiemelt figyelmet fordítani az ellenük való védekezésre. Igen nagy méretűre, akár fél méteresre is megnőhetnek a kb. 3 mm-es ízekből álló paraziták. Bélsárral a férgek végéről leszakadó ízek ürülnek, így a végterméken kis fehér-rózsaszín rizsszemként lehet velük találkozni.
Echinococcus fajok: Ugyan ritka a hazai kutyaállományban, és náluk tünetet is ritkán okoz, ennek ellenére fontos megemlíteni, mivel zoonózis. Súlyos, akár életveszélyes máj-, agy- és tüdőcisztákat okozhat emberekben.
Taenia fajokkal is találkozhatunk pásztorkutyák esetében, ők a háztáji állatoktól fertőződhetnek. A szintén ízekből álló paraziták igen nagyra, akár 1-3 méteresre is megnőhetnek.
Hogyan fertőződhet a kisállat?
A környezetből szájon át történő fertőzés: Ez a leggyakoribb módja a bélférgesség terjedésének. A fertőzött állatok bélsara ürítésekor a féregpeték a környezetbe kerülnek, ahol rendkívül ellenállóak. A talajban, fűben, vízben vagy akár a táplálékban is hosszú ideig, akár évekig életképesek maradhatnak. A kisállatok ezeket a petéket véletlenül szájukba véve fertőződhetnek meg. Különösen veszélyesek lehetnek a közösségi területek, parkok, játszóterek vagy akár a más állatok által is használt kertrészek. A nem megfelelően tárolt vagy szennyezett táplálék is hordozhatja a fertőző petéket.
Közvetítő útján történő fertőzés: Egyes paraziták, mint például a galandférgek esetében, a fertőzéshez közvetítő (közti) gazdára van szükség. A bolhák gyakran hordoznak galandféreg lárvákat, így a bolhás állatok a bolhák lenyelésével fertőződhetnek. A rágcsálók (egerek, patkányok) szintén hordozhatnak különböző féreglárvákat, melyek a kisállatok szervezetébe kerülve tovább fejlődhetnek. Ez a fertőzési mód különösen gyakori a kijáró macskáknál és a vadászösztönnel rendelkező kutyáknál.
Méhen belüli vagy szoptatás során történő fertőzés: A vemhes anyaállatok a méhlepényen keresztül a magzatokat is megfertőzhetik. Bizonyos féreglárvák átjuthatnak a placentán, így a kölykök már eleve fertőzötten jönnek a világra. A szoptatás során az anyatejjel is átkerülhetnek a lárvák, így ez is egy gyakori fertőzési út a kölyökkutyáknál és -macskáknál. Ezért is olyan fontos a vemhes és szoptató anyaállatok rendszeres féregtelenítése.
Kimutatás
A bélsár laboratóriumi vizsgálata során kideríthető, mely parazita áll a panaszok hátterében. A súlyosabb esetekben laborvizsgálat is szükséges a kisállat egészségügyi állapotának alaposabb feltérképezéséhez.
Hogyan szabadulhatunk meg a fertőzéstől?
Fertőzött területeket forró vízzel vagy gőztisztítóval javasolt tisztítani.
Alapos takarítás szükséges fertőtlenítőszerrel, de a mentesítéshez nem szükséges speciális vegyszer, a háztartásokban fellelhető hypo vagy kvaterner ammóniumsókat tartalmazó fertőtlenítőszerek megfelelőek.
Mosható textíliák, fekhelyek és játékok magas hőfokon vagy fertőtlenítő adalékkal való tisztítása sem maradhat ki.
A bélsár összegyűjtése mihamarabb javasolt, hiszen ezzel a környezetből (vagy magából a bélsárból) való visszafertőzés esélyét is csökkenteni lehet.
Az egy háztartásban élő állatok féreghajtását egyszerre kell végezni! Ha az egyik kedvenc igazoltan férges, a többieket is kezelni kell.
Hatékony bolhaellenes védekezés részeként nemcsak az állatokat kell védelemmel ellátni, de a lakótér erős porszívós, alapos tisztítása is kiemelten fontos. A bolhák csak táplálkozni járnak az állatokra, a környezetükben találhatóak meg nagyobb számban.
A betegek kezelése szájon át fontos, ám a féreg fajtájának és a fertőzés súlyosságának a függvényében többféle protokoll is lehetséges. Mindig a kezelő állatorvos által előírtakat kell követni!
Immunerősítő készítményekkel segíteni lehet a lábadozáson, valamint könnyen emészthető diéta és probiotikumok tartós adása is jótékony hatású.
Megelőzés
Rendszeres féreghajtással a probléma megelőzhető, vagy korai stádiumban, a súlyosabb panaszok megjelenése előtt orvosolható. A kölyköket 14 napos kortól 2 hetente szükséges szájon át féreghajtani az elválasztás utánig, ekkor mégegyszer. Ezt követően havonta javasolt az ismétlés egészen 6 hónapos korukig. A vemhesítendő szukát még pároztatás előtt, vemhesen a kezelő állatorvos utasításai szerint, majd a kölykökkel együtt szükséges kezelni. Felnőtt állatoknál 3 havonta javasolt a tabletta beadása.
A leggyakoribb, teljes féregpalettát lefedő féreghajtók összetétele a fenbendazol és pirantel hatóanyagokból áll. Kiemelten fontos, hogy ne csak fenbendazolt tartalmazzon a készítmény, mert van olyan féreg, mely erre nem érzékeny. A milbemicim-oxim és prazikvantel tartalmú féreghajtók is minden lehetséges bélféreg ellen hatékonyak, ám ez a tabletta csak szívféregszűrést követően adható!
Higiéniai intézkedések is szükségesek. A friss és tiszta ivóvíz biztosítása fontos. Érdemes megakadályozni, hogy más állatok bélsarához hozzáférjen, esetleg elfogyassza a kisállat.
Rendszeres és hatékony bolhairtással a galandféreg fertőzés esélye nagyban csökkenthető.
A bélférgesség tehát minden tudatos és felelős gazdi számára kiemelten fontos téma nemcsak a kiskedvencek egészsége megőrzése miatt, hanem közegészségügyi szempontból is. A bélférgesség fajtól függetlenül elhanyagolt, súlyos esetekben vagy legyengült állatokban okoz nagyobb gondot, így megfelelő időközönként beadott bélféreghajtó tablettákkal nem kell izgulnunk még kisgyermek mellett sem.
